A Mennyei Prófécia Krisztus előttről

Az a Peruban fellelt kézirat, amely Krisztus előtt 600 körül keletkezett arámi nyelven, azt jósolja,

hogy az emberi társadalomban a XX. század utolsó évtizedeiben óriási változások fognak lezajlani. 

Ez lesz a tudat reneszánsza.

A kézirat tanításai jellegükben nem vallásiak, hanem spirituálisak' valami újat fedezünk fel ezen a

bolygón az emberi élettel, az élet értelmével kapcsolatban és ez gyökeres változást idéz elő az

emberi kultúrában.

A mű fejezetekre oszlik és mindegyik egy-egy, az élettel kapcsolatos felismerésről szól. Ebben a

korszakban, az emberiség sorban eljut majd ezekhez a felismerésekhez, egyikhez a másik után, míg

végül eljutunk egy tökéletesen spirituális kultúrához a Földön. Rávilágít továbbá, hogy az ezzel a

tárgykörrel kapcsolatos keleti és nyugati gondolatok, vallási tanítások egy magasabb rendű

igazsággá Integrálhatók. Megmutatja, hogy a nyugatnak igaza van, amikor fejlődésről, egy

magasabb szint eléréséről beszél. Ám a keletnek is igaza van, amikor hangsúlyozza, hogy az egó -

önző - hatalmától meg kell szabadulni "Teljesebb tudatra kell szert tennünk, belső kapcsolatot kell

létesíteni Istennel, mert csak akkor haladhat fejlődésünk valami - magasabb - felé, ha önmagunk

magasabb rendű kormányozza."

Az alábbiakban röviden ismertetjük a kéziratban foglaltakat, vagyis a kilenc felismerést.

ELSŐ FELISMERÉS

Lényege: az életünket megváltoztató véletlenek tudatosítása. Az az érzés, hogy a háttérben egy

másik folyamat is zajlik. 

"Melyebb spirituális erő munkál mindenben, amit cselekszünk." 

Az emberi élet során előforduló véletlenek kapcsán újragondoljuk milyen rejtélyek veszik körül

életünket ezen a bolygón. Még nem értjük, de sejtjük, hogy a titokzatos véletlenek igazából nem

véletlenek. Érezzük, hogy az életnek van egy másik oldala, amelyet meg föl kell fedeznünk egy

másik folyamat, amely a felszín alatt zajlik. 

Az első felismerés akkor következik be, amikor tudatosodnak bennünk az életünkben bekövetkező

véletlenek. 

MÁSODIK FELISMERÉS

Lényege: az új világszemlélet kibontakozásának folyamata. 

E felismerés történelmi rálátást biztosit a nyugati gondolkodás számára. Szélesebb történelmi

perspektívába helyezi jelenkori tudatunkat. 

A jelenlegi modem világszemlélet kibontakozása kb. 1000-2000-ig, mint egy ezer évig tart. Mint az

emberi társadalmakban annyiszor, ebben az időszakban is a vallás és papjai fontos szerepet

játszanak. Az első ezred forduló táján a keresztény egyház vezetői határozzák meg a nép

valóságtudatát. Egyszer - akkori ismeretek szerint - azt tanítják, hogy Isten a földet és rajta az

embert a világmindenség közepébe helyezte. Ez a nézet a későbbiekben módosul. Másreszt, azóta

is fennáll a tanítás, miszerint az ember földi élete lényegében - spirituális - vizsgaként szolgál. Az

embernek magának kell, döntenie az isteni üdvözülés és az ördög kísértő mesterkedései között.

A középkori világkép a XIV-XV század táján kezd széthullani, az emberek egyre gyakrabban veszik

észre a papok viselkedési rendellenességeit (pl. fogadalmuk megszegése, stb.). Luther és társai

kijelentik, hogy a papság romlott és korrupt. Új egyházak létesülnek, melyek azt hirdetik

mindenkinek joga van hozzáférni a Szentíráshoz, és személyesen értelmezni. 

Kb. a XVII. századra megkérdőjeleződik az egész addigi világszemlélet. A csillagászok

bebizonyítják, hogy nem a Föld van a kozmosz középpontjában. Ekkor új meghatározást követel az

Istenhez fűződő viszony is. Ez az újkor kezdete megindul a világ módszeres felfedezése, mely 400

évig tart. Új magatartásformává válik a tudományos kételkedés, hogy elhiggyenek barmit.

Bizonyítékot követelnek fizikai síkon. "Az ember ellenőrzése alá vonja a világot".

A tudományos felfedezések azonban nem határozzák meg az ember valódi spirituális helyzetet, de

elég ismeretet adnak ahhoz, hogy segítségükkel emelje az életszínvonalát. A természet készleteinek

felhasználásával saját életkörülményeit javítja. Eközben tökéletesen eltéved az anyagi biztonság, a

földi örömök utáni hajtásban. Önnön kényelme és élvezete megszállott hajszolása közben gátlás

nélkül keresztülgázol mindenen, és ilyen módon az összeomlás szélére juttatja közvetlen és tágabb

környezetét. Az újkor végén egyre több az olyan ember, aki a munka megszállottjává válik, aki

kikapcsolódás helyett is a munkát használja. Ezt sokan azért teszik, mert nem akarnak illetve nem

mernek szembenézni a kérdéssel, miért is élnek. Az eredeti kérdést, hogy mi is történik életük

során spirituális értelemben a Földön, fokozatosan félretoljak.

A Második felismerés megmutatja, hogy a tudat átalakulása elkerülhetetlen. Leleplezi a

téveszméket, és ezáltal akarja elérni, hogy fölébük emeljen. A kézirat szerint a második évezred az

emberiség fejlődésének szükségszerű fokozata, de ennek vége felé már ideje felocsúdni és újra

föltenni a kérdést mi áll az élet hátterében ezen a bolygón? A további felismerések magyarázatot

adnak erre. 

HARMADIK FELISMERÉS

Lényege a mindenség egyetlen nagy energia rendszer.

A kézirat itt azt állítja, hogy megtanuljuk a korábban láthatatlannak tartott energia érzékelését. Ez

a fizikai világegyetem felfogásának eddigi módját változtatja meg.

Az ezredforduló táján az emberek felfedezik az energia új formáját, amely lényeget képezi minden

dolognak, kisugárzik mindenből, beleértve saját magunkat is. Ennek az energiának az érzékelése

azzal kezdődik, hogy az ember mind érzékenyebbé válik a szépségre (pl. egy óriásfa formájának

látványa kellemes érzéssel tölti el vagy egy koncert olyan energiafeltöltődést idéz elő az egyénben,

hogy utána sokkal jobban érzi magát stb.). A szépség érzékelése barométer, amely jelzi milyen

közel járunk ahhoz, hogy ténylegesen érzékeljük az energiát.

A teljes Univerzum energiából áll, amelyre gondolataink által hatni tudunk. Az előző példánál

maradva, nem csak nekünk kellemes hatású, hanem a fának vagy a másik embernek is jólesik, ha

megcsodáljuk. 

A mindenség olyan energiából áll, amely reagál az elvárásainkra. A többi dolog, élőlény is része

ennek az energiauniverzumnak, tehát ha 1 kérdésünk van, valamely képviselője megjelenik és

meghozza a választ. Azáltal, hogy mit kezdünk saját energiánkkal, befolyásolni tudjuk az

Univerzum többi résztvevőjének (növényeknek, állatoknak, embereknek, stb.) az energiáját, ezen

keresztül életfolyamatait és mindnyájan együtt az egész Univerzum működőképességét. 

NEGYEDIK FELISMERÉS

Lényege, az emberi konfliktusok az energia hiányából, az érte való harcból fakadnak.

A kézirat megállapítja, hogy a "tudatlan" emberek küzdenek egymással az energiáért. A

világmindenség egyetlen, dinamikus energia halmazból áll, amely fenntart bennünket. Mi emberek

azonban - különböző okoknál fogva - elszakadunk ennek az energiának a bőséges forrásától. Mivel

energia nélkül gyengének és védtelennek érezzük magunkat, ennek leküzdésére - látszólag

spontánul - pszichológiai eszközökkel (a másikat lekezelve, kritizálva, lelki kínokat okozva, stb.)

elvonjuk másoktól az életközeget, az energiát. Empátia nélküli emberek esetében, ez a tudattalan,

ösztönös törekvés húzódik meg minden konfliktus mélyén.

Amikor egyszer megértjük ennek a harcnak a lényegét és hajlunk a jóra, akkor jöhet szóba e

konfliktusokon való túllépésünk.

ÖTÖDIK FELISMERÉS

Lényege: Az emberi konfliktusoknak úgy tudunk véget vetni, ha fogadni tudjuk egy magasabb

forrásból származó energia beáramlását.

A kézirat itt egy új típusú megértésről beszél, amelyet hosszú időn át misztikus tudatnak neveztek.

A XX. század utolsó évtizedeiben egyre többen képesek a megérzésekre. Ez fontos szerepet játszik

az emberi konfliktusok felszámolásában. Amikor ugyanis a dolgok, élőlények szépségét és

egyediségét csodáljuk, energiát veszünk fel. Ha eljutunk arra a szintre, hogy egyúttal szeretetet is

érezzünk irántuk, akkor vissza is adhatjuk az energiát. Gyakorlás által, végül automatikusan jutunk

abba a szeretet teljes állapotba, hogy őszinte együttérzéssel élve, beengedi önmagába a szeretetet.

De ahhoz előbb - megtisztítva gondolkodását- megfelelő állapotba kell hoznia tudatát. ,, Az

univerzum mindannyiunkat képes ellátni energiával, ha megnyitjuk magunkat a forrás számára".

Ha rosszkedvűek, nyugtalanok vagy fáradtak vagyunk, ez energia hiányt jelez. Amikor szükségét

érezzük, álljunk meg és töltsük fel magunkat energiával. " Legyünk állandóan tele, őrizzük meg a

szeretet állapotát!". Ha elértük ezt az állapotot, senki és semmi nem képes annyi energiát elvonni,

amennyit azonnal ne tudnánk pótolni. Sőt, a belőlünk kiáradó energia ellenirányú áramlást

gerjeszt, amely ugyanolyan mennyiségű energiát vonz magához, így az soha sem fogyhat ki. De

ennek a folyamatnak állandóan tudatosnak kell lennie, különben nem működik. Ez különösen

akkor fontos, ha emberek között vagyunk.

Testünk egy bizonyos szinten rezeg. Ha engedjük, hogy energiánk túlságosan lecsökkenjen, azt

testünk sínyli meg. Ilyenkor könnyen megbetegszünk. E téren a hajszoltság, a stressz nagyon sokat

ronthat. A szeretet által tudjuk a rezgést magas szinten tartani és ettől maradunk egészségesek. 

Ha rendszeresen fel tudunk töltekezni energiával, majd egy "véletlen" előre lendíti az életünket, ez

az energiaszint állandósodik bennünk, és ettől kezdve magasabb rezgésállapotban létezünk.

Gyermekeink átveszik a mi rezgésállapotunkat, és még magasabb szintre emelik. Az ember így viszi

tovább az evolúciót. A korábbihoz képest a mai nemzedék annyiban különböznek, hogy mi már

készek vagyunk ezt a folyamatot tudatosítani, s így meggyorsítani.

Mikor véletlenszerűen vagy később mind gyakrabban feltöltjük magunkat belső (isteni, szeretet)

energiával, a tudatunkban már nem a másik ember kijátszása munkál, hanem ettől teljesen eltérő

gondolatok lépnek működésbe, amelyek identitásuk magasabb szintjéről származnak. Ezek az

intuíciók, ezek másként működnek, mint a megszokott gondolatok. A tudat hátterében bukkannak

fel, akár éber állapotban, akár álom vagy látomás formájában, de közvetlenül érkeznek az

egyénhez, hogy irányítsák.

Ezen szeretet energiák mozgósítására, a szeretet és rezgés állapot egyensúlyának pozitív irányba

történő elmozdítására az emberiség már képtelen. Külső beavatkozásként, fokozott rezgés szinttel,

és kódolt szeretet forrással jelenik meg az ismeretlenből egy ember csoport, akinek feladata lesz,

ennek az egyensúlynak jó irányba való elmozdítása. Fénymunkásként világosságot hoznak majd a

sötétségben.

HATODIK FELISMERÉS

Lényege: fel kell hagynunk, régóta ismételgetett drámáinkkal, hogy megtalálhassuk igazi

önmagunkat. 

E részben ismerhetjük meg, hogy az egyén - a legtöbbször tudattalanul - milyen módszerekkel

"uralkodik" másokon. A kézirat ezt azért ismerteti, hogy rádöbbenve ennek tarthatatlanságára

hagyjunk fel a használatával. Ugyanis valahányszor visszatérünk ehhez a beidegződéshez,

mindannyiszor leválaszthatjuk magunkat az előre vivő forrásból. Nem könnyű megszabadulni ettől

a szokástól, mert eleinte mindig tudattalanul működik. 

A mások fölötti "uralom" módszere többnyire azonos azzal, amit gyerekkorunkban használtunk,

hogy magunkra vonjuk a figyelmet, magunk felé irányítsuk az energiát. Ennél a módszernél

rekedtünk meg, ezt ismételjük újra. Ez a mi tudattalan hatalmi drámánk.

Ha az energia megszerzése, megtartása érdekében mindig ugyan azt manipulációs viselkedési

formát alkalmazzuk. Az egyik mindig ellenkezik (ő az örök ,,ellenzéki''), a másik folyton veszekszik

vagy kritizál (ő a "vallató"'), a harmadik bizalmatlanul hallgat ill. elhallgat (ő az "elzárkózó"), a

negyedik a "szenvedő".

A megtisztulás folyamata mindannyiunk számára az, hogy saját, személyes "hatalmi drámánk"

tökéletesen felszínre hozzuk a tudatalattinkban. "Az igazság mindig (jótékonyan) hat." A

konfliktusok miatt ne a másikat okoljuk, hanem magunkban kutakodjunk. Nem lehetséges a

továbblépés, amíg szembe nem nézünk önmagunkkal és fel nem fedezzük, miként manipulálunk

másokkal az energia megszerzése, kétes sikerű megtartása érdekében. 

Saját igazi spirituális identitásunk felkutatásához úgy kell végignézni életünket, mint egy hosszú

mesét, melynek magasabb rendű értelme, tanulsága van. Azzal kell kezdeni, hogy miért épp ebbe a

családba születtem? Ennek mi lehetett a valódi célja? Milyen közeget nyújtottak szüleim,

rokonaim? Engem milyen viselkedésre késztettek megnyilatkozásaik? Stb. Ennek a vizsgálódásnak

során többször azonban sohase ítéljük el hozzátartozóinkat, mert az ő ösztönös viselkedésük a mi

tanításunkat célozták (csoportkarma). Ha tudatosítjuk önmagunkban saját hatalmi drámánkat,

akkor képesek leszünk felismerni a magasabb rendű igazságot a családunkkal kapcsolatban: azt az

igazi értéket, amely az energiával összefüggő konfliktusok mögött rejtőzik. Ha egyszer rájövünk

erre, akkor egész életünk könnyebben feltöltődik energiával, és megtaláljuk azt az igazságot is,

hogy mi magunk kik vagyunk, milyen úton járunk valójában.

Az élet értelme, hogy meghaladjuk múltbéli beidegződéseinket és továbblépjünk, elegendő

energiára kell azonban szert tennünk ahhoz, hogy túljussunk súlyos hatalmi drámánkon és

továbbléphessünk a spirituális folyamatban. Erő kell a múlt tisztázásához, amelynek során

tudatosodik bennünk a korábbról magunkkal hozott manipulációs technikánk. Ha sikerül

meghaladnunk ezt a szokást, akkor megtaláljuk magasabb rendű önmagunkat, következő evolúciós

identitásunkat. 

HETEDIK FELISMEERÉS

Lényege: a valódi én evolúciójának mozgásba hozása a helyes kérdésfeltevés, a tennivaló intuitív

megérzése és a válaszadás folyamata révén részesülni ebben a varázslatos folyamatban, ez a

boldogság igazi titka.

A kézirat kifejti a tudatos önfejlesztés szükségességét oly módon, hogy állandóan fel kell figyelnünk

minden véletlenre, minden válaszra, amelyet a világ rendelkezésünkre bocsát. Az életben nem az a

nehéz, hogy válaszokat kapjon az ember, hanem az, hogy helyesen ismerje fel, mi a kérdés. "Ha jó a

kérdés, mindig megérkezik a válasz."

Még az egyáltalán nem "tudatosodott" emberek is képesek belebotlani a megfelelő válaszba,

visszamenőleg helyesen értékelni a véletleneket. A Hetedik felismerés azonban akkor érvényesül,

ha az ember már abban a pillanatban megérti a választ, amikor az felmerül (a szinkronicitás

azonnali felismerése). Ez emeli "magasabb" szintre a mindennapi életet.

A kézirat a válasz megkapásának módjaként beszél az álmokról is. Azt mondja, hogy össze kell

hasonlítani az álmunkat életünk történetével. "A rossz álmok hordozzák a legfontosabb

üzeneteket."

Nem csak az álmok nyújtanak útmutatást az ember számára, hanem a gondolat és az intuíció is. A

kézirat szerint, mindenkinek sokkal több ilyen sugallata van, mint hinné. Ahhoz, hogy felismerjük

őket, megfigyelői álláspontra kell helyezkednünk. Ha eszünkbe ötlik egy gondolat, fel kell tenni a

kérdést miért? A megfigyelői álláspont segít lemondani a vágyról, hogy mindent magunk

irányítsunk.

A negatív gondolatokat, a félelem képeit meg kell semmisíteni abban a pillanatban, amikor

felmerülnek. Azután a tudat által egy másik, kedvező és kellemes képet kell a helyére képzelni. Az

ember nemsokára eljut oda, hogy az intuíció, csupa pozitív dolgokat sugall majd. Ha ez után mégis

előfordul, hogy negatív kép keletkezik - mondja a kézirat - azt nagyon komolyan kell venni, és nem

szabad követni. (Ha pl. megérzése révén teherautó roncsai között látja magát és nem sokkal ezután

teherautón, akarják elvinni valahova, akkor arra a kocsira nem szabad felszállni!) 

Minden velünk kapcsolatos eseménynek jelentősége van és valami módon minden a kérdéseinkre

vonatkozik. Ez különösen azokra a dolgokra igaz, amelyeket rossznak minősítünk. 

A Hetedik Felismerés kijelenti, hogy minden eseményben, legyen az bármennyire negatív, meg kell

találnunk a pozitívumot.

NYOLCADIK FELISMERÉS

Lényege: a többi emberhez való újszerű viszonyulás révén lehet kihozni belőlük a lehető legjobbat.

Ez a kulcsa annak a titokzatos folyamatnak az állandó működéséhez, hogy a válaszok mindig

megérkeznek. 

A kézirat elmagyarázza, hogyan segítsünk azoknak, akik meghozzák számunkra az általunk

keresett választ. Ne utasítsuk el a fényességet hozókat, ha ők keresztezik utunkat, mindig hordoz

valamilyen nekünk szóló üzenetet. Véletlen találkozások nincsenek. De az, hogy át tudjuk-e venni

az üzenetet, attól függ, miként reagálunk ezekre a találkozásokra.

Ha az ember mélyebb szinten figyel meg valakit, észre veheti a valódi énjét a magára öltött álcák

alatt. Ha erre a szintre koncentrálunk, a vizsgált személy arcának finom rezdüléséből

kiolvashatjuk, hangjának más csengéséből meghallhatjuk, mit gondol, mi az igazság.

Úgy koncentráljunk az emberekre, hogy egyúttal energiát küldjünk nekik. Ha valaki ellenszenvet

vált ki belőlünk, ne visszatetsző vonására koncentráljunk, ne haragosan nézzünk rá, hanem vegyük

észre szépségét vagy más értékét, és ily módon energiát küldjünk felé. Ehhez már bizonyos "lelki

nagyságra" kell tudnunk szert tenni. 

Az ember beszéljen, ha rajta a sor, és sugározzon energiát, ha valaki másnál van a szó. Az így

együttműködő emberpár vagy csoport tagjainak emelkedik az energiája és rezgésszintje. Ily módon

mindenki egyéni energiája egy közös energiabankká egyesül. Itt minden csoporttag tudja, mikor

szólaljon meg és mit mondjon. Ez a tudatos társalgás, amelyben mindenki igyekszik a többiekből a

lehető legtöbbet kihozni, ahelyett, hogy "uralomra" törne fölöttük. Így létrejönnek a szerelmi

kapcsolatnál is említésre kerülő "szuperszemélyek" vagy más néven - a múltból ugyan némi

pejoratív felhanggal csengő, de valójában igen pozitív egyének - a "magasabb rendű személyek". 

A kézirat itt lényegében egy teljes, új etikát ír le. Az Interperszonális Etika arról szól, hogy még

több üzenet jusson el mindenkihez. Ha az emberek eszerint bánnának egymással, az mindenkinek

a fejlődését elősegítené.

A Nyolcadik felismerés óva int attól, hogy - esetleg elvakult kötődéseink (személyhez, elvhez, stb.)

miatt - megtorpantsuk fejlődésünket.

Fontos rész a gyerekekkel való bánásmód. A felnőtt egyszerre csak egy gyerekre tudja

összpontosítani a figyelmét. Ha a felnőttek számához képest túl sok a gyerek, akkor a felnőttek

túlterheltté válnak, és nem tudnak elegendő energiát adni, a gyermekek pedig versengeni fognak a

felnőtt idejéért. Emiatt az emberek megtanulják kitágítani a család kereteit a vérrokonság határain

túlra is. Így mindig lesz valaki, aki képes teljes figyelemmel fordulni a gyermek felé. Egyébként - a

gyermek fejlődése szempontjából -jobb is, ha nem minden energia származik ugyanattól az

embertől. Gondoskodjék azonban bárki a gyermekről, teljes figyelmét neki kell szentelnie! 

A kézirat megmagyarázza a szerelmi kapcsolatok problémáját is. Amikor felüti fejét a szerelem, a

két ember tudattalanul árasztja egymás felé az energiát. Ez egy igen feldobott érzés, melyre sokan

áhitoznak és ezért - sokszor bármi áron is - keresik a szerelmi kapcsolatokat. Az emberek zöme ezt

a "felpörgetett" érzést a partnertől várja és elvágja magát az univerzális energiaforrástól. Idővel a

szerelmi energia általában fogyatkozni kezd. Ezt megakadályozandó, a szerelmesek többnyire

hatalmi drámájukhoz folyamodnak, amivel manipulálják egymást és a szükséges energiát maguk

felé terelik. A kapcsolat - rossz esetben - hatalmi harccá válik. E szerelemmel kapcsolatos

problémánk még gyerekkorunkban kezdődött otthon- a családban. Az ottani "energiaharcok" miatt

nem voltunk képesek integrálni önmagunk ellenkező nemű oldalát. Azért tud az ember kötődni az

ellenkező nem valamelyik tagjához, mert tulajdonképpen szüksége van az ellenkező nemű

energiára. 

Létezik azonban az Univerzummal harmóniában élő emberi lényben az a misztikus energia,

amelynek belső forrásából elvileg mindenki meríthetne, és amely kétnemű férfi és női egyszerre.

Ha spirituális fejlődésünk megfelelő, akkor meg tudunk nyílni mindkét energia irányában, de az

evolúciónk kezdetén ez még nehéz. Idő kell ahhoz, hogy az integráció folyamata végbemenjen. Az

igazság az, hogy eddig mindannyian megrekedtünk azon a fejlődési fokon, amikor az ellenkező

nemű energiát önmagunkon kívül keressük, a nő egy férfiban, a férfi egy nőben. (Jó esetben,

ugyanabban a partnerben, legrosszabb esetben - szexuális torzulásként - ugyanolyan nemű

partnerben). 

Fejlődésünk kezdetén automatikusan kezdtük elfogadni az ellenkező nemű energiát. Ez is

természetesen árad be lényünkbe a világmindenségből. De - a dolgok kellemesebbnek tűnő

megoldásaként - ha felbukkan egy olyan ember, aki közvetlen formában kínálja ezt az energiát,

akkor könnyen elvágjuk magunkat az univerzális forrástól. 

A kézirat szerinti megoldás, saját erőnkből kell teljessé tennünk magunkat. Szilárd, őszinte alapra

kell helyeznünk kapcsolatunkat. Ha ezt megtesszük, akkor emberi kapcsolataink magasabb

rendűek lesznek. Ha - adott esetben - ilyen alapon vesz részt mindkét fél a szerelmi kapcsolatban,

akkor a férfi és a nő, mint egy "szuperszemély" működik, és ez nem téríti le egyik felet sem saját

egyéni evolúciós útjáról. Csak azok létesíthetnek ilyen kapcsolatot, akik tökéletesen felfedik

önmagukat, és nem titkolják, miért teszik azt, amit tesznek. Csak őszinte alapon lehet kölcsönösen

bizalommal teli kapcsolat. Ily módon válhatunk újra szabaddá és a világmindenséggel

összekapcsolódottá.

Az ember társas lény, de csak arra "méltónak" jut vele teljes harmóniában élő társ. Ehhez "fel kell

nőni" mindkét félnek. A társsal élő embereknek olyan tiszta lelkiismerettel, odaadóan kell

viszonyulniuk egymáshoz, mint saját magukhoz. Úgyis mondhatnánk, hogy társukat mintegy

önmagukon belül kell hordozniuk. Így léphet, előre mindkét fél az evolúcióban és találhatja meg

örömét, mivel képes kölcsönös harmóniát termelni. 

Összefoglalva: a másokhoz való viszonyulásunk szabja meg evolúciónk ütemét. Gyakoroljuk az

energia áramoltatást! Az ember tudatosan sugározzon energiát a többieknek. (Pl. haragos,

intrikázó embernek a lehető legtöbb energiát kell küldeni. Ha megérzi, hogy az energiához úgy is

hozzájut, könnyebben felhagy a mesterkedéssel.). Ha megcsodáljuk egy ember megjelenését,

tartását, ha valóban őrá koncentrálunk, mígnem alakjának, vonásainak egyedisége felragyog, akkor

adhatunk neki energiát, felemelhetjük.

Ehhez az első lépés természetesen az, hogy a magunk energiaszintje magas legyen. Ez esetben

megindíthatjuk az energia áramlását önmagunkba, és rajtunk keresztül a másik emberbe. Minél

inkább gyönyörködünk a másik ember teljességében, belső szépségében, annál több energia árad

belé és természetesen belénk is. Ezért nem is tehetünk jobbat önmagunkkal, minthogy másokat

szeretünk, hogy árasztjuk feléjük az energiát. Az energia kivetítése óriási hatást gyakorol az

egyénre. Ha az emberek - hátsó szándék nélkül - tudatosan alkalmazzák ezt a módszert, hihetetlen

magasságokba képesek emelkedni, miközben egymást építik és maguk is épülnek. 

KILENCEDIK FELISMERÉS

Lényege: az emberi kultúra következő évezredbeli megváltozása a tudatos evolúció hatására. 

A kézirat egy új életformát ír le. Az emberiség önként lecsökkenti majd a lélekszámát (pl. csak

annyi gyermek születik, akikkel megoldható az intenzív foglalkozás). Így mindenki a Föld legszebb,

energiában leggazdagabb helyein élhet.

Intuíció által vezettetve minden ember pontosan tudni fogja, mit tegyen és mikor. A történelem

során sok látnok pillantott már meg ilyen ill. ehhez hasonló világot (Marx is), de az utópia

megvalósításának módját sohasem sikerült megtalálni. 

Az emberek nagy tömegei változtatnak majd foglalkozást. Ha ugyanis az intuíció világosan közli az

egyénnel, hogy ki Ő és mit kellene tennie, akkor nagyon gyakran előfordul, hogy rájön, nem a

megfelelő pályán van és a fejlődése érdekében más munkát, kell választania. 

Nagy fokú automatizálás (komputerizálás) megy végbe, melynek célja: felszabadítani az emberek

idejét, hogy más foglalatosságot csinálhassanak. A munkaidő lerövidül: egy teljes munkakört két-

három ember fog ellátni. 

Az emberek a számukra fontos felismerésekért önként adakoznak. Amikor az ember ad,

ugyanakkor kap is, mert ez az energia működésének elve a világmindenségben. A Kilencedik

Felismerés szerint, ha egyszer elkezdünk folyamatosan adni, attól kezdve mindig több fog

beáramlani, mint amennyit egyáltalán szét tudunk osztani. 

Az a legfontosabb, hogy meglássuk ennek az életmódnak az igazságosságát. Nem azért vagyunk

ezen a bolygón, hogy kiépítsük a magunk "személyi kultuszát", hanem azért, hogy fejlődjünk.

A kézirat nem tagadja, hanem inkább megvilágítja az egyház tanításait a teljes igazság a

tudományos és a vallásos világszemlélet szintézisében.

Isten az evolúció által teremtette a világot és teremti még ma is. A Szentírás arról szól, hogy az

ember hogyan tanulhatja meg befogadni Isten energiáját, Isten akaratát (Az Isten energiájára való

fogékonyság tetőpontját Jézus élete jelentette). 

A kézirat sok vallás lényegét megvilágítja. Minden vallás arról szól, hogy az emberiség kapcsolatot

keres valami "magasabb" forrással. Továbbá minden vallás azt mondja, hogy Istent belül kell

érzékelnünk mely érzéklelés, kitölti az embert, és többé teszi, mint azelőtt volt. A kézirat szerint

valamikor a történelem folyamán egy "mennyei ember" meg fogja mutatni az Isten

energiaforrására való rákapcsolódás igazi módját, és maradandó példát mutat arra, hogy ez

lehetséges (Ez volt Jézus). 

A Kilencedik Felismerés elárulja perspektívánkat, mi emberek vagyunk az egész evolúció

csúcspontja. Az anyag kezdetben gyenge formát öltött, aztán egyre bonyolultabbat (ásványok,

kövek, növények, állatok. emberek). Minden fejlettebb forma az előzőnél magasabb rezgésszinten

működik. 

A fejlődés először fizikai szinten folyt majd mentális síkra terelődött. Most pedig az egész

folyamatot behozzuk a tudatba. Az egész emberi történelem a tudatos evolúcióra készített fel

bennünket. Az a sorsunk, hogy álladóan emeljük energiaszintünket. Ahogy emelkedik az

energiaszint, úgy emelkedik testünk atomjainak rezgésszintje is. Így egyre könnyebbé, egyre

inkább tisztán spirituális lényekké válhatunk. Miközben az emberek rezgésszintje emelkedik, akár

teljes embercsoportok is, akik elérték a megfelelő szintet, hirtelen láthatatlanná válnak azok

számára, akiknek rezgése alacsonyabb szintű (szétválás). Az eltűnt csoport tagjai azonban úgy

látják, hogy még mindig ott vannak, csak éppen könnyebbnek érzik magukat. 

A Kilencedik Felismerés szerint a megmaradó emberek a harmadik évezredben elérik ezt a

magasabb rezgésszintet, a hozzá legközelebb állok csoportjaival közösen. A történelem folyamán

egyes kultúrák már el is érték ezt a rezgést a Maják, pl. együtt léptek át. Egyes egyenek szórványos

átlépése most is előfordulhat, de az emberiség általános átlényegülése csak akkor valósulhat meg,

ha teljesen megszüntetjük a különböző félelemérzeteket (A félelem, harag, irigység, stb. nagy

mértékben lecsökkenti az ember rezgését), ill. ha minden körülmények között fenn tudjuk tartani a

kellő rezgésszintet.

Minél több szépet, jót vagyunk képesek észlelni és teremteni, annál inkább fejlődünk. Minél jobban

fejlődünk, annál magasabb a rezgésszintünk. Kitágult érzékelésünk végül megnyit bennünket a

"Mennyország" számára, amely ma is itt van előttünk, csak éppen egyenlőre nem látjuk, nem

ismerjük fel�